Mit nevezünk megcsalásnak?

Igazság szerint erre pontos definíciót nem igazán lehet adni. Már csak azért sem, mert általában mindenkinél más az a bizonyos határ, amit átlépve már megcsalásról beszélünk. Legtöbbször a nők és férfiak között is eltérőek lehetnek erről a vélemények. Általánosan elterjedt feltételezés, hogy a férfiak kicsit lazábban veszik ezeket a határokat, mint a nők.

Leginkább akkor, ha ők lépnek félre, nem pedig a párjuk. Végül is mondhatjuk azt, hogy az a megcsalás, amit az egyén maga annak érez.

Vannak emberek, akik már azt is megcsalásnak tekintik, ha valaki csak gondolatban foglalkozik egy másik emberrel és sokat tűnődik azon, mi lenne, ha… Van, akinél a flört, a szemezés még belefér, de a csók már nem. Van olyan is, akinél már az is megcsalásnak számít, ha a párja kicsit hosszabb ideig felejti rajta a szemét valaki máson. Léteznek olyan beállítottságú emberek is, akiknél már az is a hűtlenség kategória, ha a párjuk valaki mással beszéli meg a legbenső problémáját, nem pedig vele.

Meddig mehetünk el megcsalás nélkül?

Elvileg minden párkapcsolatban létezik egy hallgatólagos megegyezés annak tekintetében, mi az, amit a felek még elnéznek a másiknak. Mivel ezt az egyezséget általában egyikük sem mondja ki, gyakran fordulhatnak elő félreértések. Ebben a témában is fontos lenne az egymás közötti kommunikáció, hiszen azt szokták mondani „szóból ért az ember”. Leírva kézenfekvőnek tűnik, de amikor benne vagyunk egy ilyen szituációban, már nem is annyira egyszerű a kivitelezése.

Sok párkapcsolatban a két félnek nem igazán egyezik meg a tűrésszintje. Az egyik többet enged, míg a másik kevesebbet. Az ilyen esetekben konfliktus, konfliktust szül. Ugyanúgy, ahogy az  is, ha valaki magába folytja a nem tetszését. Ez ugyanis nem megy a végtelenségig, és amikor kirobban belőle, akkor a vége veszekedés lesz, rosszabb esetben akár válást is hozhat magával. A hűtlenség viszont soha nem számít megcsalásnak akkor, ha az a másik fél tudtával és beleegyezésével történik, mert létezik ilyen is.