Érdekességek a közösségi hálók világából
Emberi kapcsolataink kezelésére nagyon sokáig nem létezett jobb módszer egy kedves notesznél, később pedig a mobiltelefonjaink memóriájánál. Néhány évvel ezelőtt az osztálytalálkozókon folytatott beszélgetések még ámulatba ejtettek minket: „Tényleg külföldön él? Valóban megházasodott? Hű, gyermekük született?”, és boldogságtól sugároztunk mindannyian. Manapság azonban csak annyit hallunk: „Igen, láttam Facebook-on.”
Egy kis evolúció
Az evolúció során mindannyian tudjuk, hogy azok az élőlények voltak a legnagyobb biztonságban, akik minél nagyobb csoportot tudtak létrehozni, és tagjaik a közös cél eléréséért együtt munkálkodtak. A szakemberek szerint az idegrendszeri fejlődés is egyenesen arányos a létrehozott csoportméret növekedésével, hiszen egy-egy csoportban lévő bonyolult kapcsolatrendszer kezeléséhez nagyobb szürkeállományra van szükség. Az emberek világában pedig az vált kulcsfontosságúvá, hogy ki tudja minél hatékonyabban felhasználni szociális kapcsolatait.
Baráti háló
Baráti háló – a közösségi oldalakon számos virtuális kapcsolatot találunk
Érdemes belegondolni, hogy miközben az ember óriási kiterjedésű, országhatárokon átívelő multinacionális cégeket hoz létre, és hatalmas államokat, addig az egyén számára még mindig a kisméretű közösségek jelentik magát az életet. Meglepő lehet számunkra, vagy talán egy nyílt titokkal egyenlő, hogy egy felmérés eredményei szerint a közösségi oldalak felhasználói hiába rendelkeznek ezres, vagy több ezres nagyságrendű baráti számmal, valójában, akikkel rendszeresen tartják a kapcsolatot, azon szerencsések száma legtöbb esetben nem haladja meg a száz főt.
Mire alkalmasak hát a közösségi oldalak?
Ebből kifolyólag arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy a gyenge, felszínes kapcsolatok ápolására tökéletesek a közösségi oldalak, hiszen folyamatosan láthatjuk, hogy kivel éppen mi történt, és egy kedves gombnyomással kifejezhetjük tetszésünket. Sőt a kutatók azt is elmondták, hogy ha emiatt attól tartunk, hogy a sekélyes kapcsolatok számának növekedésével a mély és tartalmas kapcsolataink elhalványulnak, csökkenni fognak, gondoljunk csak az 1950-es évekbeli hitelkártya megjelenésére: akkoriban a közgazdászok szentül hitték, és biztosra mondták, hogy pár évtizeden belül az új fizetőeszköz használata szükségtelenné teszi majd a készpénz használatát.
