Érdekességek a közösségi hálók világából
Emberi kapcsolataink kezelésére nagyon sokáig nem létezett jobb módszer egy kedves notesznél, később pedig a mobiltelefonjaink memóriájánál. Néhány évvel ezelőtt az osztálytalálkozókon folytatott beszélgetések még ámulatba ejtettek minket: „Tényleg külföldön él? Valóban megházasodott? Hű, gyermekük született?”, és boldogságtól sugároztunk mindannyian. Manapság azonban csak annyit hallunk: „Igen, láttam Facebook-on.”
Egy kis evolúció
Az evolúció során mindannyian tudjuk, hogy azok az élőlények voltak a legnagyobb biztonságban, akik minél nagyobb csoportot tudtak létrehozni, és tagjaik a közös cél eléréséért együtt munkálkodtak. A szakemberek szerint az idegrendszeri fejlődés is egyenesen arányos a létrehozott csoportméret növekedésével, hiszen egy-egy csoportban lévő bonyolult kapcsolatrendszer kezeléséhez nagyobb szürkeállományra van szükség. Az emberek világában pedig az vált kulcsfontosságúvá, hogy ki tudja minél hatékonyabban felhasználni szociális kapcsolatait.
Baráti háló
Érdemes belegondolni, hogy miközben az ember óriási kiterjedésű, országhatárokon átívelő multinacionális cégeket hoz létre, és hatalmas államokat, addig az egyén számára még mindig a kisméretű közösségek jelentik magát az életet. Meglepő lehet számunkra, vagy talán egy nyílt titokkal egyenlő, hogy egy felmérés eredményei szerint a közösségi oldalak felhasználói hiába rendelkeznek ezres, vagy több ezres nagyságrendű baráti számmal, valójában, akikkel rendszeresen tartják a kapcsolatot, azon szerencsések száma legtöbb esetben nem haladja meg a száz főt.
Mire alkalmasak hát a közösségi oldalak?
Ebből kifolyólag arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy a gyenge, felszínes kapcsolatok ápolására tökéletesek a közösségi oldalak, hiszen folyamatosan láthatjuk, hogy kivel éppen mi történt, és egy kedves gombnyomással kifejezhetjük tetszésünket. Sőt a kutatók azt is elmondták, hogy ha emiatt attól tartunk, hogy a sekélyes kapcsolatok számának növekedésével a mély és tartalmas kapcsolataink elhalványulnak, csökkenni fognak, gondoljunk csak az 1950-es évekbeli hitelkártya megjelenésére: akkoriban a közgazdászok szentül hitték, és biztosra mondták, hogy pár évtizeden belül az új fizetőeszköz használata szükségtelenné teszi majd a készpénz használatát.