Tévézési szokások régen és napjainkban

A televíziózás ma már az életünk szerves része, emellett kapcsolódunk ki egy fárasztó nap után. Sok családnak már nem is egy, hanem több készüléke van, de ez nem volt mindig így. 1885-öt írtak, amikor a Lumiére testvérek megalkották az első mozgóképeket.

Az Amerikai Egyesült Államokban már 1926-ban sugároztak adásokat, az Egyesült Királyságban pedig 1936 óta. Az első magyarországi adás 1957. május 1-jén történt, több, mint 70 évvel azután, hogy a Lumiére fivérek megalkották a mozgóképet.

Az 50-es, 60-as években kuriózumnak számított, ha van valakinek televíziója. Kezdetben jó, ha volt a településen egy készülék, izgalmasabb műsorok sugárzásakor a fél falu ott ült az egyetlen tévé előtt. Míg régen a tévézés közösségi programnak számított, addig ma már sok esetben csak egyedül ül az ember előtte, és kattintgat a távirányítóval.

A kezdetekkor kézzel, manuálisan lehetett mindent beállítani a tévén, de már 1948-ban elkészítették az első távirányítókat, igaz, azok még kábelesek voltak, és csak a kép méretét lehetett vele állítani, mást nem. Két évvel később már lehetett velük csatornákat is váltani, de csak 1955-ben jelentek meg az első vezeték nélküli távirányítók.

[Hirdetés] Távirányító Webáruház: HDplanet, ahol minden készüléknek megtalálod a megfelelőjét. [Hirdetés]

A távirányítók megjelenésével egy csapásra megváltoztak az emberek tévézési szokásai, egyszerűen csak leültek a karosszékbe, vagy elnyújtóztak a kanapén, és moccanniuk sem kellett ahhoz, hogy tudják változtatni a hangerőt, vagy váltsanak a csatornák között. Itthon sokáig nem volt túl bő kínálat a csatornák terén, a magyar állam információs monopóliuma miatt csak a magyar televíziót lehetett fogni, ráadásul hétfőn szünnap volt mindig, nem sugároztak adást. Régen az volt a jellemző, hogy csupán egy-egy adás erejéig kapcsolták be a televíziót, nem ment állandóan. Mivel nem volt választék, így kizárólag azt az egyet tudták nézni az emberek, amit sugároztak.

1989-90-ben szűnt meg az információs monopólium, azóta körülbelül negyven hazai, és számtalan külföldi csatornát tudunk fogni a televízióval. Manapság már nem ragadnak le a tévénézők egyetlen csatorna kínálatánál, gyakran szörfölnek a csatornák között, és sosem ragadnak le egynél. A sűrűn és nagy mennyiségben vetített reklám is sokszor ösztönzi arra a kikapcsolódni vágyókat, hogy tovább lépjenek egy másik adóra.